A tárgynak ezt a háromféle megközelítését abból a szempontból kell tanulmányozni,
hogy milyen hatást gyakorolnak saját énünkre és fejlődésünkre, valamint
hogy milyen hatást gyakorolnak azokra, akikkel összeköttetésben állunk és a környezetünket
alkotják.
Hadd vessek itt közbe egy megjegyzést, hogy én csupán ajánlásokat teszek, amelyeket
az okkult munkában való tapasztalataimra alapozok. Nem kötelező engedelmeskedni.
Az emberiség intelligens szolgáit szeretném kiképezni, és az ilyesmi az
önmagunkból kiinduló erőfeszítések nyomán alakul ki, a cselekvés szabadságából és
a módszer helyes megválasztásából, nem pedig feltétel nélküli engedelmességből,
negatív beletörődésből és vak utánzásból. Ezt ne felejtsük el. Ha valaha is bármilyen
parancs sugározna a tanítók szubjektív karából, amelyiknek én egy szerény tagja va gyok, hadd kövesse az a saját lelketek parancsait és magasabb rendű énetek ösztönzéseit.
Mielőtt tovább haladnánk ennek és a megelőző szabálynak az elemzésében, ugyanis
a második és a harmadik szabály egy egésznek a két fele, szeretnélek emlékeztetni
benneteket, hogy ez az ősi formulák feletti meditáció sorozat a jelölt mágikus
tevékenységével foglalkozik, amit a Fehér Páholy vállalkozásainak munkatársaként
végez. Mi a fehér mágia módszereivel foglalkozunk. Arra is hadd utaljak, hogy bolygónk
Hierarchiájának mágikus munkája magában foglalja a psziché gondozását a
formák világában, olymódon, hogy a lélek kibomló virágát olyan bölcsen táplálja és
gondozza, hogy a sugárzó dicsőség, a mágneses erő és (végeredményben) a szellemi
energia a forma közvetítésével nyilvánulhasson meg. Így tehát az isteni Megnyilvánulás
három Sugarának ereje láthatóvá válik.
Első Sugár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szellemi Energia
Második Sugár . . . . . . . . . . . . . . . . Mágneses Erő
Harmadik Sugár . . . . . . . . . . . . . . . Sugárzó Dicsőség
Ezeknek a sugaraknak ugyanúgy megvan a maguk mikrokozmikus visszatükröződése
a tökéletesedett ember aurájában:
I. Sugár . . . . . . Monadikus . . . . . Szellemi Energia . . . . . . . . Fejközpont
II. Sugár . . . . . Lélek . . . . . . . . . Mágneses Erő. . . . . . . . . . Szívközpont
III. Sugár . . . . Személyiség . . . . Sugárzó Dicsőség . . . . . . Plexus Solaris
Kérdezhetitek, hogy miért nem beszélek a torok központról? Mert a rekeszizom
alatti központok elsősorban a személyiség alsó részét szimbolizálják, és szintetizáló
központjukban, a plexus solarisban az emberben lévő anyag mágneses ereje jut kifejezésre.
A torok központ növekvő alkotó tevékenységbe lendül, mihelyt a személyiség
rezgései a lélekhez érkeznek. Gondoljunk csak még egyszer az előző szabály
végén található szavakra:
„Az alsó fény felvetül; a nagyobb fény megvilágítja a hármat, és a négy munkája
következik.”
Hogy is van ezzel az alsó fénnyel? A tanulónak vissza kell emlékeznie, hogy pillanatnyi
céljaink végett három fénytestet kell figyelembe vennie:
Van a léleknek magának a sugárzó teste, amely a maga síkján található, és gyakran
Karána Sarírának nevezik, vagyis van a kauzáltest.
Van az éltető vagy étertest, a prána hordozója, ami arany fényű test, vagyis inkább
a láng által színezett hordozó.
És van a „sötét fényű” test, ami tulajdonképpen a fizikai test rejtett fényére való
okkult utalás, valamint az atomban magában lévő latens fényre.
Az Ősi Kommentár az alábbi szimbolikus kifejezésekkel utal erre a három fajta
energiára:
„Amikor a Szoláris Angyal sugárzó fénye összevegyül a kozmikus közvetítő arany fényével, felébreszti
a sötétségből anu, a csepp pislákoló fényét.”
A „kozmikus közvetítő” az étertestre alkalmazott kifejezés, amely az egyetemes
éter egy része. Minden energia az étertesten át áramlik, akár a lélekből sugárzik ki,
akár a Napból, akár valamely bolygóból. Az izzó esszenciának az élő áramlása mentén
haladnak át azok az érintkezések, amelyek nem kifejezetten a kézzelfogható világból
erednek.
A fizikai hordozót alkotó parányi atomoknak a sötét fénye érzékeny a lélekből annak
hordozója felé áramló ösztönzésre, és amikor az ember a lélek irányítása alatt áll,
az kiváltja a fény átsugárzását a testen. Ez úgy mutatkozik meg, mint adeptusok és
szentek testéből kiáradó sugárzás, amely ragyogó fényhatást hoz létre.
Amikor a lélek sugárzó fénye összekeveredik az éltető test mágneses fényével, az
a fizikai test atomjait olyan mértékben gerjeszti, hogy minden egyes atom egy parányi
sugárzó központtá válik. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha a fej, a szív, a napfonat és
a gerincoszlop alján lévő központ különleges módon kerül kapcsolatba, ami az első
beavatás egyik titka. Amikor ez a négy szoros együttműködésben van, a „háromszög
alapja”, ahogy ezt szimbolikusan mondjuk, felkészült a mágikus munkára. Más szavakkal
ezeket az alábbiakban lehet felsorolni:
a) A fizikai anyagi forma a maga központjával a gerincoszlop alján.
b) Az éltető test, amely a szív központon át működik, ahol az életprincípium székel.
Az ennek az ösztönzésnek köszönhető testi cselekvések a vérkeringésen át
valósulnak meg.
c) Az érzelmi test, amely a plexus solaris központon, vagyis a napfonaton át működik.
d) A fej központ, a lélek közvetlen közvetítője, és ennek tolmácsa, az elme. Ez a
négy tökéletes összhangban és együttműködésben van.
Amikor ez a helyzet bekövetkezik, a beavatás munkája és a közben történő cselekvő
tanítványság lehetővé válik. Ez előtt a munkát nem lehet végrehajtani. Ez előre megmutatkozik a jelöltben, amikor egy szimbolikus történés zajlik le a fejben lévő
fényben, ami előfutára a beavatás későbbi állapotának.
Ezen a szinten a lelki fény behatol a tobozmirigy térségébe; ott besugározza a fej
éterét, az éltető közeget; ez serkentőleg hat az agy atomjaira, úgy, hogy azok fénye
vegyül és keveredik a másik kettővel, az éteri fénnyel és a lelki fénnyel és akkor ott
jön létre az a belső sugárzó nap, amelynek a jelölt tudatára ébred fizikai agyának tapasztalata
révén. A tanítványok gyakran beszélnek egy szétszóródó fényről vagy világosságról,
ez azoknak a fizikai síkon lévő atomoknak a fénye, amelyekből az agy
áll; később arról is beszélhetnek, hogy látnak valamit, ami olyannak tűnik, mint a nap
a fejben. Ez az érintkezésbe lépés az éteri fénnyel, valamint a fizikai atomi fénnyel.
Később felfigyelhetnek egy erőteljesen ragyogó elektromos fényre. Ez már a lelki
fény, meg az éteri és az atomi fény. Amikor ezt látják, gyakran felismernek egy sötét
központot a sugárzó napon belül. Ez az Ösvény bejárata, amely „az ajtót megvilágító
fény”-ben tárul fel.
Emlékezni kell rá a tanulóknak, hogy a szellemi tudatosság magas szintjét érhetik
el anélkül, hogy bármit is látnának ebből az agyi sugárzásból. Ez teljesen a jelenség
természetéből fakad, és jórészt a fizikai test rátermettségéből, a múltbéli karmából és
eredményekből adódik, valamint a jelöltnek abból a képességéből, hogy a „magasból
erőt” hozzon le, és hogy ezt az energiát szilárdan meg tudja tartani agya központjá ban, míg ő maga meditációban elválik a formák aspektusától és teljes nyugalomban
tudja ezt szemlélni.
Amikor ez bekövetkezett (és ez nem valami célkitűzés, amiért munkálkodni kell,
csupán egyszerűen egy jelzés, amit a tudat kell, hogy regisztráljon, aztán szét lehet
oszlatni), a következetes ösztönzés a fizikai test reakcióját váltja ki. A fejben lévő
fény mágneses ereje és a lélek sugárzó ereje ingert hoz létre. A központok rezegni
kezdenek és rezgésük felébreszti a materiális test atomjait, egészen addig, míg a rezgő
étertest erői lendületbe nem hozzák a legalsó központot is a legmagasabbal egy
szinten. Így a test tüzei (az atomok energiáinak összessége) egyre növekvő aktivitást
fejtenek ki addig, amíg ez a tüzes energia fel nem kúszik a gerincvelőben. Ezt a lélek
mágneses vezérlése hozza létre, amely a „szemöldök közötti trónon” ül.
Itt lép be a műbe a jóga egyik eszközének tevékenysége, az elvonás vagy visszahúzódás.
Ahol a három fény összekeveredik, ahol a központok felemelkednek és az
atomok rezegnek, ott az ember számára lehetővé válik, hogy a hármat akarata szerint
a fejében összpontosítsa.
Ezután akaraterővel és bizonyos Erő Szavak ismeretében
beléphet a szamadhiba és visszahúzódhat testéből, magával víve a fényt. Ily módon a
nagyobb fény (a három összevegyített és összekevert) megvilágítja az emberi törekvések
három világát, és a „fény felvetül” és megvilágítja az ember tudatos és öntu datlan élményeinek minden szféráját. Erről a Mesterek okkult írásaikban a következő
szavakkal szólnak:
„Aztán Isten Bikája hozza a fényt a homlokán és szeme közvetíti a sugárzást; a feje magnetikus
erejével a lángoló napra emlékeztet és a fej lótuszából indul ki a fény ösvénye. Belép a Magasabb
létbe, ahol élő tüzet gyújt. Isten Bikája a Szoláris Angyalt nézi és tudja, hogy ez az Angyal a világosság,
bármerre megy”.
Aztán a négy munkája következik. A négy már egy. A Szoláris Angyal azonos a
maga eszközével; a burkok élete alá van rendelve a benső istenség életének; a burkok
fénye vegyül a lélek fényével. A fej, a szív és a gerinc alsó része geometriailag egy
vonalban van és így bizonyos fejlődés válik lehetővé.
A lélek mágikus munkájának megalapozása ebben a két Szabályban van lefektetve.
A világosság kedvéért soroljuk fel a körülírt lépéseket:
1. A Szoláris Angyal elkezdi a személyiség beavatási munkáját.
2. Kivonja erőit a léleknek a szellemi birodalomban megkezdett vállalkozásaiból
és figyelmét az elvégzendő munkára összpontosítja.
3. Mély meditációba merül.
