Ez szó szerint azt jelenti, hogy amikor a lélek (amelyet a Szoláris Korong szimbolizál),
az elme és a fejben lévő fény egyetlen egységet képez, akkor a szoláris Angyal
alkotó ereje a három világban kifejezésre tud jutni és létre tud hozni egy formát,
amelyen keresztül a maga energiája cselekvően tud megnyilvánulni. A Holdkorong
szimbolikus kifejezés a plexus solaris központra, amelynek végül két dolgot kell elvégezni:
1. Az alsó két erőközpont energiáit vegyíteni és összeolvasztani, valamint
2. felemelni ezeket az összeolvasztott energiákat és ily módon, vegyítve a
többi, magasabb központok energiáival, elérni a fejet.
A fentiek mind egy tanítást és elméletet testesítenek meg. Ezt ki kell töltenie a jelölt
gyakorlati tapasztalatainak és kísérleteinek, valamint tudatos tevékenységének.
Szeretnék még rámutatni annak a szolgálatnak a természetére, amelyre az emberiség
egésze rendelve van a fejlődés általános tervében. Az általunk vizsgált szabály
nem csak az egyes emberre érvényes, hanem a természet negyedik világának eleve
elrendelt tevékenységére is.
Meditációja, önfegyelmezése és szolgálata révén az ember a három világot megvilágító
sugárzó fénnyé válik, azzá a fényponttá, amely az elmúlt korokban az ő egyéniesülésének idején villant létbe. Ennek a visszatükröződését találjuk meg a fejben
lévő fényben. Így kiépült az együttműködés, amely nemcsak hogy megengedi a
rezgések egyidejűségét, hanem a kisugárzást és a mágneses erők kimutatását is, és
lehetővé teszi ezek felismerését az ember közvetlen környezetének három világában.
Így van ez az emberi világgal. Amint annak megvilágítottsága növekszik, amint
fénye egyre hatékonyabban izzik, hatása az ember alatti világokra az egyéni lélekével,
az ember tükörképével analóg, annak hatásával az emberre a fizikai
testetöltésben. Azt mondtam, hogy analóg mint előidéző erő, jóllehet hatásuk eredményét
illetően nincs közük egymáshoz. Jól jegyezzük meg ezt a különbséget. Az
emberiség makrokozmikus az ember alatti tudatállapotokhoz képest, és erre H.P.
Blavatsky helyesen mutatott rá. Ezekre az alacsonyabb rendű és materiálisabb állapotokra
gyakorolt hatás alapvetően négyszeres.
1. Ösztönzi a szellemi aspektust, ami mint a forma lelke fejeződik ki, mint például
egy ásvány, egy virág vagy egy állat alakja. Az energia pozitív aspektusa
mindezekben a formákban fel fog erősödni, sugárzást hoz létre például egyre
erősödően az ásványvilágban. Ebben utalás van a folyamat természetére, ami
megszabja saját létezésünk idejét a bolygón, sőt mi több, a naprendszerét. A
növényvilágban a hatás az egyre növekvő szépségben és változatosságban nyilvánul meg, valamint az új fajták kialakulásában, amelynek célját a még be
nem avatottaknak lehetetlen megmagyarázni. Tápláló formák létrehozatala lesz
az egyik eredmény, ami az alacsonyabb rendű dévák és angyalok szükségleteit
fogja szolgálni.
Az állatvilágban a hatás a fájdalom és szenvedés megszüntetője lesz és
visszatérés az Édenkert ideális körülményeihez. Ha az ember lélekként
működik, akkor gyógyít; serkent és éltet; áthozza az univerzum szellemi erőit és
minden ártó sugárzás és romboló erő az emberi világban talál gátjára. A rossz és
annak hatásai nagyrészt az emberiségtől mint működési csatornától függenek.
Az emberiség feladata, hogy átalakítsa és kezelje az erőket. Ez korai és tudatlan
fokon romboló és ártó eredményekkel jár. Később, amikor az ember a lélek
befolyása alá kerül, az erőt helyesen és bölcsen és jó eredményekkel fogja
kezelni. Való igaz az, hogy „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak
megjelenését”.
2. A fény hordozása. Az emberiség a bolygó fényhordozója, átadja, ezoterikus
értelemben, a tudás, a bölcsesség és a megértés fényét. A fénynek ez a három
aspektusa hordozza a lélek minden formája számára a lelki energiák három
aspektusát, az anima mundi, a világlélek segítségével. Fizikai értelemben szólva ezt fel lehet fogni, ha felmérjük a különbséget a bolygónk kivilágításában a mai
és az ötszáz évvel ezelőtti kor között, – ragyogóan kivilágított városaink és
vidékeink, amelyek világos útjaikkal és házaikkal bevilágítják az éjszakát,
repülőtereink, amelyeket fényszórók és fénylő gömbökkel szórt egész mezők
rajzolnak körül, óceánjaink teleszórva kivilágított hajókkal, és az egyre több
repülőgép, amelyek kivilágítva szelik az eget.
Mindez nem más, mint az ember növekvő megvilágosodása. A fény tudás
aspektusa hozta ezeket létre. Ki mondja meg, mi következik majd akkor, amikor
a bölcsesség aspektus válik uralkodóvá? Amikor mindezt a megértés forrasztja
össze, akkor majd a lélek fogja irányítani mindhárom világot, és a természet
mindegyik világát.
3. Az energia átadása. Ennek a jelentőségéhez a kulcsot – ámbár a megértése még
nem fog sikerülni – úgy lehet megragadni mint egy fogalmat annak a
felismeréséhez, hogy az emberek világa a három ember alatti világ felett
tevékenykedik és azokra hat. A lefelé mutató szellemi Háromszög és a felfelé
törő anyagi Háromszög pontról pontra az emberiségben találkozik, amikor az
egyensúlyt meg lehet találni. A világ reménye az ember teljesítményében és szellemiesülésében van. Az emberiség maga a világ Megváltója, és ennek
minden világ-Megváltó csupán szimbóluma és biztosítéka.
4. A déva- vagy angyalfejlődés és az emberi fejlődés összekeverése. Ez olyan
titok, amely csak akkor oldódik meg, ha az ember a maga szoláris Angyalának
tudatáig érkezik, hogy felfedezze, hogy az maga is csak az élet egyik formája,
aki ha feladatát elvégezte, maga mögött hagyható. Az angyal- vagy dévafejlődés
a nagy erővonalak egyike, amely bennefoglaltatik az isteni megnyilvánulásban
és a szoláris Angyalok a Titkos Tanítás és Az Értekezés a Kozmikus Tűzről
Agnisvattái – a maguk formai aspektusát illetően – ehhez a vonalhoz tartoznak.
Így az emberiség szolgálatot teljesít; és a szolgálat tudatos vállalásának kialakulásában
és a terv kidolgozásában játszott egyéni szerep tudatos megértésében való növekedésben,
valamint a személyiségnek a lélek alá rendelésében fog az emberiség
következetes haladást elérni, aminek végcélja a világ szolgálata.
Hadd mondjak itt néhány szót, hogy ezt az összegezést gyakorlati céllá tegyem az
életetekben. Ártó mágneses körülmények, mint az ember által rosszul kezelt erőknek
az eredménye, okozzák a sok rosszat a világban körülöttünk, az ember alatti három világot is beleértve. Mi egyénenként hogyan tudnánk ezen változtatni? A nem-ártás,
az Ártalmatlanság kifejlesztésével saját magunkban.
Éppen ezért tanulmányozzátok saját magatokat ebből a szempontból. Tanulmányozzátok
a napi dolgaitokat és szavaitokat, meg a gondolataitokat úgy, hogy azok
teljesen ártalmatlanná váljanak. Szánjátok rá magatokat, hogy olyan gondolatokkal
forduljatok magatok és mások felé, amelyek építőek és pozitívak és ezért hatásukban
nem ártóak. Tanulmányozzátok érzelmi hatásaitokat másokra, úgy, hogy se viselkedésetekkel,
se rossz kedvetekkel, se érzelmi reakciótokkal ne árthassatok felebarátotoknak.
Ebben az összefüggésben emlékezzetek arra, hogy buzgó szellemi
törekvéseitek és lelkesedéseitek nem a megfelelő helyen és nem megfelelően irányítva
igen könnyen megbánthatják felebarátaitokat. Így hát ne csak a rossz szándékaitokra
figyeljetek, hanem erényeitek alkalmazására is.
Ha az ártalmatlanság lesz életetek alaphangja, akkor többet tettetek a megfelelő
harmonikus körülmények megteremtéséért személyiségeteken belül, mint akárhány
fegyelmezéssel bármely más vonalon. A drasztikus tisztogatás, amit az ártalmatlanság
elérése érdekében rendeztek, sokat fog tenni rossz tudatállapototok megszüntetéséért.
Lássatok tehát neki és vigyétek be ezt a gondolatot esti számadásaitokba.
Mindenkit arra szeretnék ösztönözni, aki ezeket az oldalakat olvassa, hogy szellemi
életében nyisson tiszta lapot. Azt mondom, felejtsen el minden korábbi eredményt,
legyen buzgó, és összpontosítson a Tervre.
A csoportmegismerésben eddigre bizonyára sikerült már némi haladást elérni, és
az elkülönülő én már kevesebb figyelmet von el. Kétségtelenül nagyobb hittel látja az
egyén a Jó Törvényét, amely minden teremtményt a végső tökéletesség fel vezet, és e
látás segítségével szert tesz arra a képességre, hogy az egyéni átélések problémáiról
elfordítsa a szemét, hogy figyelmét az ‘egész’ érdekében elvégzendő feladatokra rögzíthesse.
Ez a célkitűzés és a végcél. Az adeptusok hierarchiájának vezetése alatt
végzett minden munka alapvető lényege a látókör szélessége, a széleskörű megértés
és a táguló horizont. Az élet egységtudatának megszilárdulása és minden teremtmény
alapvető egységének felismerése valamennyire kialakult kell hogy legyen, mielőtt az
emberre bizonyos ismereteket rábíznak és rábízzák a Hatalom Szavait, valamint
azoknak az erőknek a kezelését, amelyek a szubjektív valóságnak külső megjelenést
adnak.
Éppen ezért ez alkalommal én mondom nektek, – én, egy idősebb és talán tapasztaltabb
tanítvány, és az Úr hatalmas szőlőjének egy régebbi munkása – gyakoroljátok
az ártalmatlanságot örömmel és megértéssel, mert az (ha igaz módon valósítják meg)
minden korlát lerombolója. A másoknak ártás önzésen alapszik és egocentrikus ma gatartáson. Olyan erőknek fitogtatása, amelyek erőszakossághoz, az én felnagyításához
és önelégültséghez vezetnek. Az ártalmatlanság egy olyan embernek a megnyilvánulása,
aki mindenhol feltalálja önmagát, aki tudatos lélekként él, akinek a
természete a szeretet, akinek módszere a befogadás, akinek számára minden forma
azonos abban, hogy elsötétíti és elrejti a fényt, és hogy csak külsődleges megjelenései
az egyetlen Végtelen Lénynek. Ez a megértés, hadd emlékeztessek rá, a felebarát
szükségének igaz megértésében fog megnyilvánulni, érzelgősségtől és megalkuvástól
mentesen. A nyelvnek ahhoz a hallgatásához fog elvezetni, amely az elkülönült énre
való utalás nélküliségből nő ki. Létre fogja hozni a valódi szükség azonnali kielégítését,
ami a Nagyokat jellemzi, akik (a külső látszat alá hatolva) látják azokat a belső
okokat, amelyek létrehozzák a külső világban megjelent körülményeket, és így a bölcsességnek
erről a szintjéről valódi segítség és irányítás kapható. Az ártalmatlanság
az életben óvatosságot jelent az ítélkezésben, szűkszavúságot a beszédben, a heves
cselekedetektől való tartózkodás képességét és a nem bíráló szellem megnyilvánulását.
Így szabad utat kapnak az igazi szeretet erői, és azok a szellemi energiák, amelyek
a személyiséget éltetik és következetesen a helyes cselekvéshez vezetnek.
Legyen tehát az erőszakmentesség életed alaphangja. Az esti számvetésnek teljesen
erre a vonalra kell ráállni; osszuk a számvetést három részre és fontoljuk meg:
1. Az ártalmatlanságot a gondolkodásban. Ez elsősorban a beszéd ellenőrzését
fogja eredményezni.
2. Az ártalmatlanságot az érzelmi reakciókban. Ez úgy fog megnyilvánulni, hogy a
lélek szeretet aspektusának csatornájává válunk.
3. Az ártalmatlanságot a cselekedetekben. Ez egyensúlyt, a cselekedetekben való
jártasságot és az alkotó akarat felszabadulását fogja eredményezni.
