Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HARMADIK SZABÁLY

 

Az Energia kering. A fénypont, a négy munkáinak terméke, kibontakozik és

növekszik Miriádok gyűlnek izzó heve köré, mígcsak a fény csökkenni nem kezd.

Tüze egyre haloványabb. Ekkor hangzik fel a második hang.

Lelki Fény és Testi Fény

Alapelvek és Személyiségek

 

LELKI FÉNY ÉS TESTI FÉNY

 

A Mágiának ezekben a Szabályaiban az alkotó munka törvényei testesülnek meg,

és az eszközök, amelyekkel az ember mint testet öltött lélek működni tud. Elsősorban

nem azokkal a szabályokkal foglalkoznak, amelyek az ember fejlődését uralják. Persze

mintegy mellékesen sokat lehet tanulni ebben az összefüggésben is, hiszen az

ember az alkotó munka és megismerés segítségével növekszik, de nem ez a tanítás

elsőrendű célja.

A léleknek a maga síkján végrehajtott meditációja, valamint a jelölt meditációjának

fokozatosan kialakuló szintézise segítségével az ember egy fénypontot jelenít

meg (a fizikai agyban), amely okkult megvilágítást kapott a mentális síkon. A fény

mindig két dolgot jelent, energiát és annak valamilyen formában való megnyilvánulását,

mert a fény és az anyag szinonim fogalmak. Az ember gondolata és a lélek elgondolása

kapcsolódási pontot talált és a gondolatforma csírája létrejött. Ez a

gondolatforma, amikor kiteljesedett, a nagy tervből (amelyen a Hierarchia munkálkodik)

annyit fog megtestesíteni, amennyit az ember a mentális síkon tud meglátni,

megragadni és megtestesíteni. Az ember jelöltségének korai szakaszában, a Tanítványság

Ösvényének első lépcsőin, és az első két beavatás során ezt a „Szolgálat”

szóval lehet összefoglalni. Eleinte tapogatózva, de megragadja az Élet egységének

eszméjét és annak megnyilvánulását, mint Testvériséget, amely fennáll ennek az isteni

életnek minden formája között. Ez a szubjektív eszmény fokozatosan annak az

útnak a felismeréséhez vezet, amelyen ezt az alapvető viszonyt a gyakorlatban ki lehet

alakítani. Látható hogyan nyer kifejezést ez a nagy humanitárius megmozdulásokban,

az emberi és állati szenvedés enyhítésére szolgáló szervezetekben és a

nemzetek, vallások és csoportok közötti belső kapcsolatok megjobbítására irányuló

világméretű erőfeszítésekben.

biztonsággal lehet állítani, hogy az emberi család (az a valóság, amit mi a természet

negyedik birodalmának hívunk) kollektív agya alkalmassá vált a látásra, és kialakította

a maga megvilágított formáját a mentális síkon. A későbbiekben a szolgálatról

és az önmagáról való gondolkodást már összeegyeztethetetlennek fogja találni, és a

kifejezésnek egy sokkal megfelelőbb formájára lel, de egyenlőre legyen elég ennyi.

Ez a gondolatforma, amit a jelölt alkotott, a lélek összpontosított energiái által,

valamint a személyiség átirányított erőivel jön létre. Ez képszerűen ábrázolva három

szintet foglal magában.

1. Az időszakot, amelynek során a jelölt annak a belső nyugalomnak és irányított

figyelemnek az eléréséért küzd, amely képessé teszi őt majd a Csend Hangjának

meghallására. Ez a hang szimbolikusan és értelmezett élettapasztalatok révén

fejezi ki számára a célokat és terveket, amelyekben együttműködhet. Az ő

fejlődésének szintjéhez mérve ezek kifejezhetnek:

a) vagy már konkrét terveket, amelyek a fizikai síkon csoport formát

alkotnak, és amelyben ő együttműködhet és amelyek fontosságának ő

alárendelheti magát.

b) Vagy tervet vagy tervrészletet, amelyet egyéni előjoga anyagba öltöztetni

és így mint csoport tevékenységet materializálni a fizikai síkon. Egyes

jelölteknek az a feladata, hogy szolgálják és segítsék azokat a csoportokat,

amelyek már feladatokon tevékenykednek. Azoknak a tevékenységi

formáknak a létrehozása, amelyek eddig még szubjektív síkon vannak,

mások feladata. A munkának ebben a második aspektusában csak azok a

jelöltek tudnak igazán együttműködni, akik megszabadultak személyes

ambícióiktól. Ezért tehát „öljük ki az érvényesülési vágyat”.

2. Az időszakot, amelynek során hozzászoktatja magát a lélek belső hangjának

tiszta meghallásához és helyes tolmácsolásához és fontolgatva töpreng a küldött

üzeneten. Ebben a periódusban „az Energia kering”. Kialakul egy állandó

ritmikus reagálás a lélek gondolati energiájára, és képletesen szólva állandó

erőáramlás van a két központ között: a maga síkján álló lélek, mint energia

központ és az emberi lény, mint erőközpont között. Az energia a szutratmának

nevezett „fonal” mentén halad és rezgés-válaszokat alakít ki a lélek és az agy

között.

Különös szögből kaphatnak ezek a dolgok megvilágítást, minthogy ezekben az

Útmutatásokban mindig is az a szándék vezet, hogy rámutassak az isteni különböző aspektusai közötti analógiákra, ahogyan azok kifejezést nyernek az

emberben vagy a makrokozmoszban, a Mennyei Emberben.

Az atlantiszi idők ősi jógája (amely szükségszerűen csak a központok jógájának

töredékes tanításában jutott el hozzánk) közli velünk az információt, hogy a

szutratma visszatükröződése az emberi szervezetben a gerincvelő és három

idegcsatorna révén nyilvánul meg. E háromnak a neve ida, pingala és a középső

csatorna, szusumna. Amikor a test negatív és pozitív erői, amelyek az ida és

pingala idegpályák útján nyilvánulnak meg, kiegyenlítődnek, akkor az erők fel

tudnak emelkedni és alá tudnak szállni az agyba és az agyból a központi

csatorna útján, és akadály nélkül áthaladni a központokon a gerincvelőben.

Ebben az esetben tökéletes lelki kifejezésre van lehetőség a fizikai emberben.

Valójában ennek az összműködésnek a szutratmával – minthogy az köti össze a

fizikai embert és lelkét (ugyanis a szutratma ad megnyilvánulási lehetőséget a

maga részéről a szellem pozitív energiájának, az anyag negatív energiájának, és

a lélek kiegyenlített energiájának) – ennek a kiegyenlítésnek az elérése az

emberiség jelenlegi célja. A későbbi beavatások időszakában a szellemi energia

pozitív alkalmazása felülemelkedik majd a lelkierők kiegyenlített alkalmazásán,

de ez egy későbbi állapot, amellyel a jelöltnek egyenlőre nem kell magát nyugtalanítania. Találja csak meg a „nemes középső ösvényt” az ellentétpárok

között és mellékesen ki fog derülni számára, hogy a fizikai síkon használt erők a

gerincvelő központi csatornáját használják. Ez történik, ha a fény és igazság

átvitele a fizikai agyba, az összekötő szutratma központi csatornáján át, tényleg

célszerűen működik. Azok az elgondolások és elképzelések (szimbolikusan

megnyilvánulva), amelyek a szutratmikus csatornán át érkeznek, jó

elgondolások, de hiányzik belőlük az erő, és jelentéktelenségbe mosódnak el.

Érzelmi színezetűek, és hiányzik belőlük a megszervezett forma, amit a tiszta

ész adhatna nekik. Azok, amelyek az ellenkező csatornán érkeznek (képletesen

megnyilvánulva), túl gyorsan szilárdulnak meg, és egy uralkodói mentalitás

személyes becsvágya motiválja őket. Az elme mindig önös, maga felé forduló,

és azt a személyes becsvágyat fejezi ki, amely magában hordozza a saját

pusztulásának csíráját.

Ha azonban a szutratmikus szusumnát, a központi idegcsatornát és annak

energiáját alkalmazzuk, a lélek, mint egy intelligens magnetikus alkotó, tovább

adja energiáit. Ekkor a terveket isteni célkitűzések szerint lehet kiérlelni és az

építő tevékenységet „a fényben” lehet folytatni.

A lélek és a lunáris érintkezési pontja mindig kivetíti a fénypontot, amint azt

már láttuk a Mágia Szabályaiból és ennek a fókusza a szutratmának abban a

pontjában van, amely a jelölt fejében lévő fénynek felel meg.

3. Az időszakot, amelynek során megszólaltatja a Szent Szót és – összeadva azt a

Lélek hangjával – mentális anyagot hoz mozgásba gondolatformájának

felépítése végett. Most a fizikai szinten lévő ember ad hangot a Szónak és ezt

négy módon teszi:

a) Ő maga válik a testet öltött Szóvá, és igyekszik „az lenni, ami ő maga”.

b) Önmagán belül ad hangot a Szónak, lehetőleg úgy téve ezt mint a lélek.

Látja magát mint lélek, aki energiát lehel ki ennek a Szónak a segítségével

az egész rendszerbe, amit a lélek éltet, – az értelmi, érzelmi, éltető és

fizikai eszközeibe.

c) Valóságosan is a fizikai síkon hangot ad a Szónak, így befolyásolva az

anyag három lépcsőfokát a maga környezetében. Ezzel való

elfoglaltságának egész ideje alatt „gondolkodását állhatatosan a fényben

tartja”, és a tudata mozdulatlanul a lélek világában marad.

d) Ugyancsak végrehajt (és ez a legnehezebb szakasz) egy párhuzamos

tevékenységet a gondolatforma állhatatos vizualizálására, amelyen

keresztül kifejezni reméli a tervnek azt az aspektusát, amellyel ő

kapcsolatba került, és amelyet cselekvő létre remél hozni a maga életén

keresztül és a maga környezetében.

Ez igazán csak akkor válik lehetővé, ha a lélek és az agy között állandó kapcsolatot

sikerült teremteni. A folyamat magában foglalja az agy képességét annak regisztrálására,

amit a lélek megjelenít és ami tudatossá válik a Lélek Birodalmában.

Magában foglal ez egy párhuzamos cselekvést az elmében is, mert hiszen a jelöltnek

megértenie kell a látomást, és hasznosítani konkrét, intelligens képességét az idő és

forma bölcs felhasználására és annak a helyes kifejezésére, amit így megtanult. Ez

nem könnyű dolog, de a jelöltnek végül is meg kell tanulnia kifejezni magát teljes

tudatossággal, egyszerre több mint egyféleképpen. Hármas tevékenységet kezd megtanulni

ilyen módon. Ezt az Ősi Kommentár a következőképpen fejezi ki:

 

„A Szoláris Korong felfénylik ragyogó sugárzásban. A megvilágosodott elme visszatükrözi a szoláris

dicsőséget. A Holdkorong a középpontból emelkedik fel a csúcsra és a fény ragyogó Napjává alakul

át. Amikor ez a három Nap egy lesz, Brahma előtör. Egy megvilágított világ születik.”