A Magan-írás
Az itt következő versek a kultusz néhány papjának titkos írásaiból származnak, mindaz, ami megmaradt a
régi hitből, amikor Babilont építették. Eredetileg azon a nyelven íródott, de én lefordítottam országom nyelvére,
hogy te is megérthesd. Vándorlásaim korai napjaiban bukkantam ezen írásra UR hét városának vidékén, melyek
már nincsenek, az istenek háborújáról mesél, mely az emberek emlékezetén túl történt. És a szörnyűségeket és
az undorítóságokat leírták, melyekkel a pap csak rítusai során találkozik, ennek okai, a félelem lényei, az esszenciák.
A sorok száma szent, a szavak szentek és hatalmas varázsigék a gonosz ellen. És bizonyára egyes országok
mágusai pergamenre vagy agyagba vagy kőre írják azokat, vagy a levegőbe festik, hogy így hassanak, és az istenek
emlékezzenek a paktum szavaira.
Ezeket a szavakat saját nyelvemen írtam le és évekig lelkiismeretesen megőriztem és saját írásom velem utazik
azokra a helyekre, ahová akkor megyek, ha elválik szellemem a testtől. De jól őrizd meg ezeket a szavakat és
emlékezz rájuk! Mert az emlékezet a legfontosabb és a leghatalmasabb mágia, mivel az elmúlt dolgokat és az
eljövendő dolgokat az emlékezetbe idézi és ez ugyanaz. Ne mutasd meg ezen írást a be nem avatottaknak, mert
őrületbe kergeti az embereket és az állatokat.
I. A Magan-írás
Engedelmeskedj és emlékezz!
ANU nevében, emlékezz!
ENLIL nevében, emlékezz!
ENKI nevében, emlékezz!
Amikor az Egek még nem viseltek neveket a magasban,
És a Földnek nem volt neve,
És semmi sem létezett ABSU, az öreg tengerein kívül
És MUMMU TIAMAT, az öregek tengerein kívül,
Melyet ők nemzettek,
Vizeik, mint egy víz.
Abban az időben, amikor az idősebb isteneket előhozták,
Névvel nem szólították,
Sorsuk ismeretlen és eldöntetlen,
Akkor volt az, hogy az isteneket az öregek alatt megformálták,
LLMU és LLAAMU került elő és lett elnevezve,
És korukkal nőtt koruk és tartásuk.
ANSHAR és KISHAR került elő
És nemzette ANU-t,
NUDIMMUD nemzette mesterünket ENKI-t,
Aki rivális nélküli az istenek között,
Emlékezz!
Az öregebbek összejöttek,
Megzavarták TIAMAT ot, az öreget, ahogy ide-oda ringatták,
Igen, ők megterhelték TIAMAT gyomrát
Lázadásuk által az égi lakásban.
ABSU nem tudta tompítani a kiáltást,
TIAMAT szóhoz sem jutott.
Tetteik visszataszítóak az öregek előtt.
ABSU felemelkedett, hogy titokban megölje az idősebb isteneket.
ABSU varázsigével és hatalommal küzdött,
De az idősebb istenek mágiája megölte őt.
Ez volt első győzelmük.
Testét üres terembe helyezték,
Az ég egy szegletében
Elrejtve,
Oda helyezték;
De vére az égi lakásig kiáltott.
TIAMAT
Haragosan,
Gonosz érzelmekkel töltve,
Így szólt:
Teremtsünk szörnyeket,
Melyek kivonulnak és harcolnak
A galádság e fiai ellen,
A gyilkos ivadékok ellen,
Akik elpusztították az Istent.
HUBUR felemelkedett, aki minden dolgot megformált,
És birtokában a mágia, mint mesterünknek.
Az idősek arzenáljához összehasonlíthatatlan fegyvereket adott,
Szörny-kígyókat nemzett
Éles fogakkal, hosszú karmokkal,
Testüket vér helyett méreggel töltötte meg,
Ordító démonokat teremtett félelemmel,
Koronázta őket dicsfénnyel, isteneknek teremtette őket,
Úgyhogy, aki észreveszi őket, elmegy
És a felvirágzó asszonyokkal
Senki nem érintkezik.
Előhívta a viperát, a sárkányt, a szárnyas bikát,
A nagy oroszlánt, az őrült kutyát, az ember-skorpiót,
Hatalmas, száguldó démonokat, tollas kígyókat,
Ló-embereket,
Akik fegyvert viselnek, senkit nem kímélnek,
A harcban meg nem rettennek,
A régi varázslat varázslásával elvarázsoltak,
…Összesen tizenegyet nemzett e fajtából
KINGU-val, az üldözők vezetőjével.
Emlékezz!
ENKI,
Mesterünk,
Félte a vereséget, fiát hívta
MARDUK,
Fiát hívta,
A mágia fiát,
Elmesélte neki a titkos nevet,
A titkos számot,
A titkos formát,
Miáltal harcolni tudna
Az idős hordával
És győzedelmes lehetne.
MARDUK KURIOS!
Legfényesebb csillag a csillagok között,
Legerősebb isten az istenek között,
A mágia és a kard fia,
A bölcsesség és az ige gyermeke,
A titkos név ismerője,
A titkos szám ismerője,
A titkos forma ismerője,
Felfegyverezte magát a hatalom pajzsával.
Tűzkocsiban ment el onnan.
Ordító hangon hívta a varázslatot,
Lobogó lánggal töltötte meg testét;
Sárkányok; viperák hullottak el,
Oroszlán és ló-ember gyilkoltatott meg.
HUBUR hatalmas lényei meggyilkolva,
A varázslat, a varázsigék összetörve.
Semmi más, csak TIAMAT maradt.
A nagy kígyó, az óriás féreg,
A kígyó a vasfogakkal,
A kígyó az éles karmokkal,
A kígyó a halálszemekkel,
MARDUK-ra támadott,
Üvöltve,
Szitkozódva,
Rátámadott.
MARDUK megverte őket a hatalom pajzsával.
Elvakította TIAMAT halálszemével.
A szörny felemelkedett és felemelte hátát,
Minden irányba szétcsapott,
A hatalom régi szavait köpte,
Régi esküket kiáltott.
MARDUK újra lecsapott,
Rossz szelet fújt a testébe,
MARDUK a karmok közé lőtte
ENKI mágiájának elvarázsolt nyilát
MARDUK újra lecsapott és elválasztotta
TIAMAT fejét a testétől.
És minden megnyugodott.
Emlékezz!
MARDUK
Győztes,
Felvette a sors névtelen tábláját.
Nyakába akasztotta.
Az idősebb istenek ujjongása kísérte.
Az idősebbek közül az első ő volt.
Két részbe vágta TIAMAT-ot
És megformálta az eget és a Földet
Egy kapuval, hogy az öregeket kint tartsa.
Egy kapuval, melynek kulcsa örökre elrejtve -
MARDUK fiain kívül,
Mesterünk, ENKI követőin kívül,
Aki első volt az istenek mágiájában.
KINGU véréből megformálta az embert,
Őrtornyokat épített az idősebb isteneknek.
Asztráltestüket csillagjegyekként rögzítette,
Hogy ABSU kapuját őrizzék,
TIAMAT kapuját figyelik,
KINGU kapuját felügyelik,
A kaput, melynek őrzője IAK SAKKAK, kötik ők.
Minden idősebb erő ellenáll
A régi művek hatalmának,
Az idősebbek mágikus szavának,
Az idősebbek mágikus szavának,
Az őserő esküjének,
KUR hegyének, aki kígyóisten,
MASSHU hegyének, aki a mágiáé,
A halott KUTULU-nak, ki halott de álmodik,
TIAMAT halott, de álmodik,
ABSU, KINGU halott, de álmodik,
És visszatér-e az ő idejük?
Mi vagyunk az elveszettek.
Az idő előtti időből,
A csillagokon túli világból,
Abból az időből, amikor ANU a Földön időzött
A sugárzó angyal kíséretében.
Túléltük az első háborút,
Azt, amely az istenek erői között volt,
És láttuk az öregek;
A sötét angyalok haragját
Átvonulni a Földön.
Mi az éjszaka vándorain túli fajból jövünk
Túléltük az időt, amikor ABSU kormányzott a Földön,
És az erők elpusztították generációinkat.
A hegycsúcsokon túléltük
És a hegyek lábainál.
És skorpiókkal beszéltünk
Hűségben és becsaptak minket.
És TIAMAT megígérte, hogy soha minket meg nem támad
Vízzel és széllel,
De az istenek feledékenyek.
NAR MARRATU tengerei alatt,
A Föld tengerei alatt, NAR MARRATU,
A világ alatt alszik
A harag istene holtan, de álmodik,
TSHUTHALU isten holtan, de álmodik!
KUR istene nyugodtan, de dübörgőn!
Az egyszemű kard hideg, de izzik!
