Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Magan-írás

 

Az itt következő versek a kultusz néhány papjának titkos írásaiból származnak, mindaz, ami megmaradt a

régi hitből, amikor Babilont építették. Eredetileg azon a nyelven íródott, de én lefordítottam országom nyelvére,

hogy te is megérthesd. Vándorlásaim korai napjaiban bukkantam ezen írásra UR hét városának vidékén, melyek

már nincsenek, az istenek háborújáról mesél, mely az emberek emlékezetén túl történt. És a szörnyűségeket és

az undorítóságokat leírták, melyekkel a pap csak rítusai során találkozik, ennek okai, a félelem lényei, az esszenciák.

A sorok száma szent, a szavak szentek és hatalmas varázsigék a gonosz ellen. És bizonyára egyes országok

mágusai pergamenre vagy agyagba vagy kőre írják azokat, vagy a levegőbe festik, hogy így hassanak, és az istenek

emlékezzenek a paktum szavaira.

Ezeket a szavakat saját nyelvemen írtam le és évekig lelkiismeretesen megőriztem és saját írásom velem utazik

azokra a helyekre, ahová akkor megyek, ha elválik szellemem a testtől. De jól őrizd meg ezeket a szavakat és

emlékezz rájuk! Mert az emlékezet a legfontosabb és a leghatalmasabb mágia, mivel az elmúlt dolgokat és az

eljövendő dolgokat az emlékezetbe idézi és ez ugyanaz. Ne mutasd meg ezen írást a be nem avatottaknak, mert

őrületbe kergeti az embereket és az állatokat.

I. A Magan-írás

Engedelmeskedj és emlékezz!

ANU nevében, emlékezz!

ENLIL nevében, emlékezz!

ENKI nevében, emlékezz!

Amikor az Egek még nem viseltek neveket a magasban,

És a Földnek nem volt neve,

És semmi sem létezett ABSU, az öreg tengerein kívül

És MUMMU TIAMAT, az öregek tengerein kívül,

Melyet ők nemzettek,

Vizeik, mint egy víz.

Abban az időben, amikor az idősebb isteneket előhozták,

Névvel nem szólították,

Sorsuk ismeretlen és eldöntetlen,

Akkor volt az, hogy az isteneket az öregek alatt megformálták,

LLMU és LLAAMU került elő és lett elnevezve,

És korukkal nőtt koruk és tartásuk.

ANSHAR és KISHAR került elő

És nemzette ANU-t,

NUDIMMUD nemzette mesterünket ENKI-t,

Aki rivális nélküli az istenek között,

Emlékezz!

 

Az öregebbek összejöttek,

Megzavarták TIAMAT ot, az öreget, ahogy ide-oda ringatták,

Igen, ők megterhelték TIAMAT gyomrát

Lázadásuk által az égi lakásban.

ABSU nem tudta tompítani a kiáltást,

TIAMAT szóhoz sem jutott.

Tetteik visszataszítóak az öregek előtt.

ABSU felemelkedett, hogy titokban megölje az idősebb isteneket.

ABSU varázsigével és hatalommal küzdött,

De az idősebb istenek mágiája megölte őt.

Ez volt első győzelmük.

Testét üres terembe helyezték,

Az ég egy szegletében

Elrejtve,

Oda helyezték;

De vére az égi lakásig kiáltott.

TIAMAT

Haragosan,

Gonosz érzelmekkel töltve,

Így szólt:

Teremtsünk szörnyeket,

Melyek kivonulnak és harcolnak

A galádság e fiai ellen,

A gyilkos ivadékok ellen,

Akik elpusztították az Istent.

HUBUR felemelkedett, aki minden dolgot megformált,

És birtokában a mágia, mint mesterünknek.

Az idősek arzenáljához összehasonlíthatatlan fegyvereket adott,

Szörny-kígyókat nemzett

Éles fogakkal, hosszú karmokkal,

Testüket vér helyett méreggel töltötte meg,

Ordító démonokat teremtett félelemmel,

Koronázta őket dicsfénnyel, isteneknek teremtette őket,

Úgyhogy, aki észreveszi őket, elmegy

És a felvirágzó asszonyokkal

Senki nem érintkezik.

Előhívta a viperát, a sárkányt, a szárnyas bikát,

A nagy oroszlánt, az őrült kutyát, az ember-skorpiót,

Hatalmas, száguldó démonokat, tollas kígyókat,

Ló-embereket,

Akik fegyvert viselnek, senkit nem kímélnek,

A harcban meg nem rettennek,

A régi varázslat varázslásával elvarázsoltak,

…Összesen tizenegyet nemzett e fajtából

KINGU-val, az üldözők vezetőjével.

Emlékezz!

ENKI,

Mesterünk,

Félte a vereséget, fiát hívta

MARDUK,

Fiát hívta,

A mágia fiát,

Elmesélte neki a titkos nevet,

A titkos számot,

A titkos formát,

Miáltal harcolni tudna

Az idős hordával

És győzedelmes lehetne.

MARDUK KURIOS!

Legfényesebb csillag a csillagok között,

Legerősebb isten az istenek között,

A mágia és a kard fia,

A bölcsesség és az ige gyermeke,

A titkos név ismerője,

A titkos szám ismerője,

A titkos forma ismerője,

Felfegyverezte magát a hatalom pajzsával.

Tűzkocsiban ment el onnan.

Ordító hangon hívta a varázslatot,

Lobogó lánggal töltötte meg testét;

Sárkányok; viperák hullottak el,

Oroszlán és ló-ember gyilkoltatott meg.

 

HUBUR hatalmas lényei meggyilkolva,

A varázslat, a varázsigék összetörve.

Semmi más, csak TIAMAT maradt.

A nagy kígyó, az óriás féreg,

A kígyó a vasfogakkal,

A kígyó az éles karmokkal,

A kígyó a halálszemekkel,

MARDUK-ra támadott,

Üvöltve,

Szitkozódva,

Rátámadott.

MARDUK megverte őket a hatalom pajzsával.

Elvakította TIAMAT halálszemével.

A szörny felemelkedett és felemelte hátát,

Minden irányba szétcsapott,

A hatalom régi szavait köpte,

Régi esküket kiáltott.

MARDUK újra lecsapott,

Rossz szelet fújt a testébe,

MARDUK a karmok közé lőtte

ENKI mágiájának elvarázsolt nyilát

MARDUK újra lecsapott és elválasztotta

TIAMAT fejét a testétől.

És minden megnyugodott.

Emlékezz!

 

MARDUK

Győztes,

Felvette a sors névtelen tábláját.

Nyakába akasztotta.

Az idősebb istenek ujjongása kísérte.

Az idősebbek közül az első ő volt.

Két részbe vágta TIAMAT-ot

És megformálta az eget és a Földet

Egy kapuval, hogy az öregeket kint tartsa.

Egy kapuval, melynek kulcsa örökre elrejtve -

MARDUK fiain kívül,

Mesterünk, ENKI követőin kívül,

Aki első volt az istenek mágiájában.

KINGU véréből megformálta az embert,

Őrtornyokat épített az idősebb isteneknek.

Asztráltestüket csillagjegyekként rögzítette,

Hogy ABSU kapuját őrizzék,

TIAMAT kapuját figyelik,

KINGU kapuját felügyelik,

A kaput, melynek őrzője IAK SAKKAK, kötik ők.

Minden idősebb erő ellenáll

A régi művek hatalmának,

Az idősebbek mágikus szavának,

Az idősebbek mágikus szavának,

Az őserő esküjének,

KUR hegyének, aki kígyóisten,

MASSHU hegyének, aki a mágiáé,

A halott KUTULU-nak, ki halott de álmodik,

TIAMAT halott, de álmodik,

ABSU, KINGU halott, de álmodik,

És visszatér-e az ő idejük?

Mi vagyunk az elveszettek.

Az idő előtti időből,

A csillagokon túli világból,

 

Abból az időből, amikor ANU a Földön időzött

A sugárzó angyal kíséretében.

Túléltük az első háborút,

Azt, amely az istenek erői között volt,

És láttuk az öregek;

A sötét angyalok haragját

Átvonulni a Földön.

Mi az éjszaka vándorain túli fajból jövünk

Túléltük az időt, amikor ABSU kormányzott a Földön,

És az erők elpusztították generációinkat.

A hegycsúcsokon túléltük

És a hegyek lábainál.

És skorpiókkal beszéltünk

Hűségben és becsaptak minket.

És TIAMAT megígérte, hogy soha minket meg nem támad

Vízzel és széllel,

De az istenek feledékenyek.

NAR MARRATU tengerei alatt,

A Föld tengerei alatt, NAR MARRATU,

A világ alatt alszik

A harag istene holtan, de álmodik,

TSHUTHALU isten holtan, de álmodik!

KUR istene nyugodtan, de dübörgőn!

Az egyszemű kard hideg, de izzik!