Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ő, aki felébreszti őt, kihívja

Az idősek régi bosszúját,

A hét dicsőséges istenét,

A hét dicsőséges városét,

Magára és a világra

Egy régi bosszút.

Tudd meg, hogy éveink a háború évei;

És napjainkat csaták mérik.

És minden óra egy élet

A külvilágtól elveszítve;

Azok ott kint

Csontkamrákat építettek

TIAMAT ördögét táplálni.

És a leggyengébb vére

TIAMAT áldozata,

A Ghoul-királynőé,

A fájdalmat hozóé.

És hogy azt előhívjuk,

Az élet vörös vizét kell

Egy kőre ontani,

A követ karddal sújtani,

Ami tizenegy embert ölt meg

HUBUR áldozataként,

Úgyhogy felhangzik a csapás

És TIAMAT-ot hívja álmából,

A Föld barlangjainak álmából.

És senki sem mer tovább menni,

Mert a halált hívni jelenti

A halott imát elmondani.

 

II. Az öregek nemzedékéről

 

UTUKK XUL

Az öregek nemzedékének

Történeteit adjuk itt vissza,

Az öregek nemzedékére

Emlékezünk itt.

 

Hideg és eső, melyek a dolgokat eltörlik,

Ok a gonosz szellemek,

ANU teremtésekor a világba szétszórt

Gonosz istenek,

PAZUZU

És ENG szeretett fiai,

NINNKIGAL ivadékai;

Fent darabokra szaggatják,

Lent pusztulást hoznak.

Ők az alvilág gyermekei,

Fent hangosan ordítanak,

Lent undorítóan karattyolnak;

Ők az istenek keserű mérge,

Nagy viharok az égből.

Ilyenek ők.

A bagoly UGGI követei,

A halál urai,

Ilyenek ők.

Ők a gyerekek,

 

Akik a Földre születtek,

Akiket ANU teremtésében

A világba kihelyeztek.

 

A legmagasabb falakon,

A legvastagabb falakon,

A legerősebb falakon

Folyamként hatolnak át,

Házról házra

Sokasodnak:

Ajtó nem zárhatja ki őket,

Zár nem tarthatja távol őket,

Az ajtón kígyóként másznak be,

A záron szélként fújnak be,

Elragadják az asszonyt férjének öleléséből,

Elragadják a gyermeket az ember ágyékából,

Elűzik a férfit a házából,

Ők az égő kín,

Amely az ember hátát nyomja.

 

Ők a ghoulok,

A szajha szelleme, aki az utcán halt meg,

Az asszony szelleme, aki a szülésnél halt meg,

Az asszony szelleme, aki sírva halt meg gyermekével a mellén,

Egy rossz ember szelleme,

Aki állandóan az utcákat járta,

Valaki, aki állandóan az ágyakban közlekedett.

Heten vannak!

Heten vannak!

Mind a hetet MASSHU hegyeiben szülték,

Mágiának nevezték;

 

A Föld barlangjaiban laknak,

A Föld sivatagos részein élnek,

A helyek közti helyeken,

Melyek ismeretlenek égen és Földön.

Félelemként jelentek meg,

Az idősebb istenek nem ismerik őket.

Nincs nevük sem az égben,

Sem a Földön.

A naplemente hegyén lovagolnak,

A pirkadat hegyén kiáltanak,

A Föld barlangjaiban másznak,

A Föld sivatagos helyein fekszenek,

Sehol sem ismerik őket

Sem az égben,

Sem a Földön

Nincsenek felfedezve.

Mert helyük helyünkön kívül való,

És a Föld szegletei között

Fekszenek és leselkednek

Áldozatra várva,

Ők az alvilág gyermekei.

 

Esőként esnek az égből,

Páraként jönnek a földből.

Ajtók nem tartóztatják őket,

Zárak nem tartóztatják őket;

Az ajtókon kígyóként csúsznak át,

Az ablakokon szélként lépnek keresztül.

IDPA ők, a fejekbe hatolnak.

NAMTAR ők, a szívekbe hatolnak.

UTUK ők, a homlokba hatolnak.

ALAL ők, a mellkasba hatolnak.

GIGIM ők, megragadják a beleket.

TELAL ők, megragadják a kezet.

URUKU ők, nagy lárvák, vérből táplálkoznak.

 

Heten vannak!

Heten vannak!

Minden tornyot uralnak

UR-tól NIPPUR-ig;

De UR nem ismeri őket,

NIPPUR sem ismeri őket.

Legyőzték az emberek

Hatalmas városait.

De az ember nem ismeri őket.

De a városok nem ismerik őket.

Legyőzték a kelet erdőit.

Elöntötték a nyugat vidékeit.

De a kelet nem ismeri őket,

A nyugat sem ismeri őket.

Ők a kéz, amely nyakon ragad,

De a nyak nem ismeri őket.

És az ember sem ismeri őket.

Szavaik íratlanok,

Számaik ismeretlenek,

Formáik minden forma,

Lakóhelyük a sivatagos helyek;

Ahol a rítusokat végzik,

Rejtekhelyük

 

Az emberek búvóhelyei,

Ahol áldozatot hoznak.

Lakóhelyük, az országok itt,

A városok itt,

Az országok az országok között,

A városok a városok között,

A helységek, ahová ember nem lép,

KURNUDE-ben,

Egy országban, ahonnan nem tér vissza az utazó,

EKURBAD-ban,

A halottak templomának oltáránál,

GI UMUNA-ban,

Anyjuk mellén,

A KÁOSZ alapjainál,

ARALIYA-ban MUMMU TIAMAT-nál,

És IAK SAKKAK

Kapuinál!

Levegő szelleme, emlékezz!

Föld szelleme, emlékezz!

 

III. Az emberek elfeledett nemzedékeiről

 

 

És az embert nem KINGU-nak,

Az öregek hordáinak parancsolója véréből teremtették?

Nem birtokolja az ember szellemében

Az idősebb istenek elleni felkelés magvát?

És az ember vére a bosszú vére,

És az ember vére a bosszú szelleme,

És az ember ereje az öregek ereje.

És ez a paktum.

Mert lásd, az idősebb istenek birtokolják a jelet,

Melyen keresztül az idősek erői megfordulnak.

De az ember birtokolja a jelet

És a számot

És a formát,

Szüleinek vérét előhívni.

És ez a paktum,

Az idősebb istenek által teremtve

Az öregek véréből,

Az ember kulcsa, mellyel

IAK SAKKAK kapuja szélesre nyitható,

Mellyel az öregek

Bosszút keresnek

A Föld orcáján

MARDUK követői ellen.

Mert, mi új

A régiből jött,

És ami régi,

Annak fel kell váltania az újat.

És még egyszer uralkodni fognak

Az öregek a Föld orcáján!

És ez is egy paktum!

 

IV. ISHTAR álmáról

 

De ISHTAR,

Az ég királynője,

Az éjszaka fényes fényéé,

Az istenek imádója,

Szellemét minden irányba küldi,

Fentről szellemét lentre küldi;

Az egekből útra kelt

Abyssos felé;

Az élők kapuján kilépett,

Belépett a halál kapuján;

Az általunk ismert országokból

Azokba az országokba, melyeket nem ismerünk,

Oda, ahonnan nincs visszatérés,

ERESHKIGAL királynő országába.

ISHTAR, az ég királynője, szellemét elküldte

ISHTAR, SIN lánya felkerekedett

A fekete Föld felé, TSHUTHA országába

Felkerekedett

Hogy hazatérjen, ahonnan nincs visszatérés,

Útra kelt. ahonnan senki nem tér vissza.

Elindult

A barlangba, amely mindig sötét,

Ahol az agyaggal teli kelyheket az oltárra emelik,

Ahol a poros kelyhek a táplálék,

A szárnyakkal felruházott lakos.

ISHTAR ABSU-hoz kelt útra,

Ahol a félelmetes TSHUTHALU alszik,

Oda indul ISHTAR.

 

Az őrszem

Mozdulatlanul állt.

Az őrszem,

NINNGHIZHIDDA

Mozdulatlanul állt.

És ISHTAR szólt hozzá.

 

NINNGHIZHIDDA! Mélység kígyója!

NINNGHIZHIDDA! Mélység szarvaskígyója!

NINNGHIZHIDDA! Mélység tollaskígyója!

Nyisd ki!

Nyisd ki a kaput, hogy beléphessek!

NINNGHIZHIDDA, mélység szelleme, kapu őrzője,

Emlékezz!

 

Atyánk nevében a menekülés előtt,

ENKI a mágusok ura és mestere

Nyisd ki a kaput, hogy beléphessek!

Nyisd ki,

Hogy ne támadjam meg az ajtót,

Hogy ne törjem ketté a zárat,

Hogy ne támadjam meg a sorompót,

Hogy ne vegyem be a falakat erőszakkal,

Nyisd ki a kaput,

Tárd szélesre a kaput,

Hogy ne támasszam fe1 a holtakat!

Felébresztem a holtakat.

Arra fogom rábírni a holtakat, hogy emelkedjenek fel és

Nyeljék e1 az élőket!

Nyisd ki a kaput,

Hogy ne vegyem rá a holtakat arra,

Hogy fölülmúlják számban az élőket!

NINNGHIZHIDDA, mélység szelleme, kapu őrzője;

Nyisd ki!

NINNGHIZHIDDA,

A nagy kígyó

Összetekeredett

És válaszolta ISHTAR-nak:

Úrnő,

Királynő az istenek között,

Imádómhoz megyek,

ERESHKIGAL-hoz,

A halál királynőjéhez,

És bejelentelek.

És NINNGHIZHIDDA,

A szarvaskígyó

ERESHKIGAL úrnőhöz közeledett

És azt mondta:

Nézd ISHTAR-t, testvéredet,

Az istenek királynőjét,

Az ajtó előtt áll!

SIN lánya, ENKI imádója,

Ő vár.

ERESHKIGAL elsápadt a félelemtől.

A sötét vizek tomboltak.

Menj, kapu őrzője,

Menj, NINNGHIZHIDDA, kapu őrzője,

Nyisd ki ISHTAR a kaput,

És kezeld őket úgy,

Ahogy a régi szerződésben írva áll.

És NINNGHIZHIDDA kinyitotta az ajtó zárját.

És sötétség borult ISHTAR-ra.

A sötét vizek felemelkedtek és vitték

A fény istennőjét

Az éjszaka vidékei felé,

És a kígyó így szólt:

Lépj be,

Nagy lakhely égi királynője,

Hogy KUR örüljön,

Hogy TSHUTHA köszönetet mondjon,

Hogy KUTU nevessen,

Lépj be,

Hogy KUTULU örvendjen jelenednek.

És ISHTAR belépett.

És hét torony és hét elrendelés van.

Az első kapunál

NINNGHIZHIDDA elvette a koronát,

A nagy koronát a fejéről.

És ISHTAR megkérdezte:

Kígyó, miért vetted el az első ékszeremet?

És a kígyó így felelt:

Azért van ez, mert a régi szerződés

Lefektette KUTU úrnőjének szabályait.

Lépj be az első kapun.