Ha ez megtörtént, akkor megnyílik számára az okkultizmus útja, mert a konkrét elme elvégezte feladatát,
és eszközévé, nem pedig urává, tolmácsává és nem hátráltatójává vált.
d) A konkrét ész még más és még szokatlanabb módon is akadályoz, méghozzá
olyan módon, amit nem ismer fel a tanuló, aki először próbál rálépni az okkult
fejlődés tövises útjára. Amikor a konkrét ész még zabolátlan és a teljes személyiségen
uralkodik, a jelölt nem tud együttműködni a különböző irányokba fejlődő
más életekkel, amíg csak a szeretet a konkrét ész helyére nem lép, jóllehet,
elméletben megérti azokat a törvényeket, amelyek a Logosz tervének fejlődését,
valamint saját hierarchiája mellett más szoláris valóságok kialakulását irányítják.
Az ész elkülönítő, a szeretet pedig vonzó erő. Az ész korlátot emel az ember
és minden őt megközelítő déva közé. A szeretet széttör minden korlátot és
egységbe fon különféle csoportokat. Az ész erőteljes és erős rezgéssel taszít,
szétszakítva mindent, ami kapcsolatban van egymással, mint egy kerék forgása
közben ledob magáról mindent, ami akadályozza. A szeretet mindent magához
vonz és mindent magával sodor szétvált részeket egyetlen egységes egészbe forraszt.
Az ész saját túlfűtöttségében megéget és elhamvaszt bármit, ami a közelébe
kerül. A szeretet elsimít és gyógyít a maga melegével, amely hasonló annak
a melegségéhez, akivel kapcsolatba kerül, és így egyesítheti melegét és lángját más fejlődő életek melegével és lángjával. Végezetül, az ész szétszakít és lerombol,
míg a szeretet vonzást teremt és gyógyít.
Az emberi életben minden változás alá van rendelve változtathatatlan törvényeknek,
ha ugyan egy ilyen paradox megállapítást meg lehet engedni. Az okkultista abbeli
igyekezetében, hogy megtalálja a törvényeket, hogy alávethesse magát nekik,
elkezdi kiegyenlíteni karmáját, és így nem színezi el asztrálfényét. Az egyetlen módszer,
amellyel e törvények mind ezidáig felfoghatók az érdekeltek számára, a mindennapi
élet hányattatásainak közvetlen tanulmányozása, amint az az évek hosszú
során át zajlik. Példának okáért egy tízéves ciklus kiemelkedő jellemzőit összehasonlítva
az azt megelőző vagy azt követő hasonló időszakkal, a tanuló hozzávetőlegesen
megállapíthatja a dolgok irányulását és ahhoz tarthatja magát. Ha a fejlődés
arra a pontra ér, amikor a tanuló már össze tud hasonlítani megelőző életeket és ismereteket
szerez a megelőző életciklusának alapvető színeiről, akkor életének a törvényhez
igazításával nagyiramú fejlődés következik. Ha a következő életeit
hasonlóképpen megismeri a tanuló, és felismeri és látja a színeit, akkor a karma
(ahogyan azt a három világban ismerjük) eltűnik, és a beavatott minden alsóbbrendű
hordozóját szabályozó és rendszerező ok és okozat mesterévé válik.
Az okkult útra vágyakozik és minden változást és eseményt a megelőző események
fényében vizsgál meg, és mennél messzibbre ható és mennél pontosabb az emlékezőképessége,
annál jobban tud uralkodni minden lehetséges helyzeten.
Így tehát az akadályok közül kettőt a következőképen lehet meghatározni:
a) a Nyugatra jellemző viszonylagos fiatalság és változékonyság
b) a konkrét elme fejlődése
A harmadik gátló a megelőzőből nő ki. Ebben benne van az a hangsúly, amit a
Nyugat a dolgok materiális oldalára helyez. Ez a dolgok állásának háromrétegűségét
eredményezi. Először is a szellem világát, vagyis a szubjektív tudat alaktalan, absztrakt
világát tudományos értelemben nem ismerik el. Ösztönösen a misztikus beállítottságúak
ismerik el, és azok, akik tanulmányozni tudják az ember és a fajok
szubjektív történetét, de a tudomány a megnyilvánulásnak ezt az aspektusát nem ismeri
el és a tudomány emberei összességükben maguk sem hisznek a fizikain túli
kísérletek világában. Mindazt, aminek a korábbi fajták az emberek életében és gondolkodásában
kiemelkedő teret biztosítottak, most hitetlenkedve közelítik meg, és a
vitákat eleve megkérdőjelezik. De fejlődés azért van és sok mindent eredményezett a
háború. A kérdés például igen gyorsan váltott át arról a formuláról, hogy „Van élet a
halál után?” arra az érdeklődésre, hogy „Milyen természetű a jövendő élet?”, és ez igen bátorítóan hat. Másodszor, embertömegek szenvednek az elnyomástól és a tiltások
hatásaitól. A tudomány azt mondja: nincs Isten és nincs az emberben szellem. A
vallás így szól: bizonyára van Isten, de hol lehet megtalálni? A tömegek azt mondják:
nem kívánunk olyan Istent, akit a teológusok agya alakított ki. Így tehát az igazi benső
felismerés számára nincs terjeszkedési tér, és a tevékenység, amelynek törvényes
kifejezést a magasabb törekvésekben kellene kapnia, a dolgok istenítéséhez fordul, –
dolgokéhoz, amelyek a hús tartozékai, érzelmekkel kapcsolatosak vagy az ésszel függenek
össze. Ismét a háború az, ami elvégezte, hogy a dolgok az őket megillető helyre
kerüljenek vissza, és a tulajdon elvételével nagyon sokan megtanulták a
leglényegesebb dolgok értékét és a felesleges dolgoktól való megszabadulás fontosságát.
A harmadik körülmény a fenti kettőből nő ki. Nem létezik a jövő helyes megértése.
Ha a szellemi életet tagadják, ha a megnyilvánult élet kézzelfogható és konkrét
dolgokra koncentrál, akkor a lét igazi célja eltűnik, a helyes élet igazi mozgató rugói
elvesznek és a beavatott Pál szarkasztikus szavai: „Együnk, igyunk, úgyis meghalunk”
jellemzik az emberek többségének magatartását.
Az ember elnémítja a belső hangot, amely az ezutáni élet tanúságát hordozza, és
elnyomja a csendben visszhangzó szavakat az üzlet, a szórakozás és az izgalom forgatagának
zajával.
Az okkult ösvényen haladás sikerének teljes titka az ész beállítottságától függ; ha
ez a beállítottság kifejezetten materialista, a formára összpontosít és a jelen pillanat
dolgai utáni vágyakozásra, akkor kevés haladást lehet elérni a magasabb ezoterikus
igazság megértésében.
Egy negyedik akadályt a fizikai testben lehet felfedezni, amely húson és erjesztett
ételeken és italokon épült, és olyan környezetben növekedett, amelyben friss levegő
és a napfény nem jelentős tényező. Én most itt általánosítok, és az emberek tömegéről
beszélek, nem pedig a leendő becsületes okkult tanulókról. Hosszú évszázadokon
keresztül a romló és ennélfogva erjedés állapotában levő ételek voltak a nyugati fajták
táplálékai. Az eredményt jól lehet látni a fizikumokban, amelyek nem alkalmasak
az olyan igénybevételekre, mint amilyeneknek az okkultizmus teszi ki őket, és amelyek
megakadályozzák az élet belső fényének kisugárzását. Ha majd friss gyümölcs
és zöldség, tiszta víz, diófélék és magvak – főzve vagy nyersen – alkotják a fejlődő
emberiség egészséges táplálkozását, akkor olyan testek épülnek fel, amelyek alkalmasak
lesznek magasan fejlett lelkek hordozására. Ők türelmesen várják a kerék fordulását
és egy olyan ciklus eljövetelét, amely lehetővé teszi sorsuk beteljesítését. Az
idő még nem jött el, a dolgok letisztulásának és helyreállításának lassúnak és gondosnak
kell lenni.
