Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ha ez megtörtént, akkor megnyílik számára az okkultizmus útja, mert a konkrét elme elvégezte feladatát,

és eszközévé, nem pedig urává, tolmácsává és nem hátráltatójává vált.

d) A konkrét ész még más és még szokatlanabb módon is akadályoz, méghozzá

olyan módon, amit nem ismer fel a tanuló, aki először próbál rálépni az okkult

fejlődés tövises útjára. Amikor a konkrét ész még zabolátlan és a teljes személyiségen

uralkodik, a jelölt nem tud együttműködni a különböző irányokba fejlődő

más életekkel, amíg csak a szeretet a konkrét ész helyére nem lép, jóllehet,

elméletben megérti azokat a törvényeket, amelyek a Logosz tervének fejlődését,

valamint saját hierarchiája mellett más szoláris valóságok kialakulását irányítják.

Az ész elkülönítő, a szeretet pedig vonzó erő. Az ész korlátot emel az ember

és minden őt megközelítő déva közé. A szeretet széttör minden korlátot és

egységbe fon különféle csoportokat. Az ész erőteljes és erős rezgéssel taszít,

szétszakítva mindent, ami kapcsolatban van egymással, mint egy kerék forgása

közben ledob magáról mindent, ami akadályozza. A szeretet mindent magához

vonz és mindent magával sodor szétvált részeket egyetlen egységes egészbe forraszt.

Az ész saját túlfűtöttségében megéget és elhamvaszt bármit, ami a közelébe

kerül. A szeretet elsimít és gyógyít a maga melegével, amely hasonló annak

a melegségéhez, akivel kapcsolatba kerül, és így egyesítheti melegét és lángját más fejlődő életek melegével és lángjával. Végezetül, az ész szétszakít és lerombol,

míg a szeretet vonzást teremt és gyógyít.

Az emberi életben minden változás alá van rendelve változtathatatlan törvényeknek,

ha ugyan egy ilyen paradox megállapítást meg lehet engedni. Az okkultista abbeli

igyekezetében, hogy megtalálja a törvényeket, hogy alávethesse magát nekik,

elkezdi kiegyenlíteni karmáját, és így nem színezi el asztrálfényét. Az egyetlen módszer,

amellyel e törvények mind ezidáig felfoghatók az érdekeltek számára, a mindennapi

élet hányattatásainak közvetlen tanulmányozása, amint az az évek hosszú

során át zajlik. Példának okáért egy tízéves ciklus kiemelkedő jellemzőit összehasonlítva

az azt megelőző vagy azt követő hasonló időszakkal, a tanuló hozzávetőlegesen

megállapíthatja a dolgok irányulását és ahhoz tarthatja magát. Ha a fejlődés

arra a pontra ér, amikor a tanuló már össze tud hasonlítani megelőző életeket és ismereteket

szerez a megelőző életciklusának alapvető színeiről, akkor életének a törvényhez

igazításával nagyiramú fejlődés következik. Ha a következő életeit

hasonlóképpen megismeri a tanuló, és felismeri és látja a színeit, akkor a karma

(ahogyan azt a három világban ismerjük) eltűnik, és a beavatott minden alsóbbrendű

hordozóját szabályozó és rendszerező ok és okozat mesterévé válik.

Az okkult útra vágyakozik és minden változást és eseményt a megelőző események

fényében vizsgál meg, és mennél messzibbre ható és mennél pontosabb az emlékezőképessége,

annál jobban tud uralkodni minden lehetséges helyzeten.

Így tehát az akadályok közül kettőt a következőképen lehet meghatározni:

a) a Nyugatra jellemző viszonylagos fiatalság és változékonyság

b) a konkrét elme fejlődése

A harmadik gátló a megelőzőből nő ki. Ebben benne van az a hangsúly, amit a

Nyugat a dolgok materiális oldalára helyez. Ez a dolgok állásának háromrétegűségét

eredményezi. Először is a szellem világát, vagyis a szubjektív tudat alaktalan, absztrakt

világát tudományos értelemben nem ismerik el. Ösztönösen a misztikus beállítottságúak

ismerik el, és azok, akik tanulmányozni tudják az ember és a fajok

szubjektív történetét, de a tudomány a megnyilvánulásnak ezt az aspektusát nem ismeri

el és a tudomány emberei összességükben maguk sem hisznek a fizikain túli

kísérletek világában. Mindazt, aminek a korábbi fajták az emberek életében és gondolkodásában

kiemelkedő teret biztosítottak, most hitetlenkedve közelítik meg, és a

vitákat eleve megkérdőjelezik. De fejlődés azért van és sok mindent eredményezett a

háború. A kérdés például igen gyorsan váltott át arról a formuláról, hogy „Van élet a

halál után?” arra az érdeklődésre, hogy „Milyen természetű a jövendő élet?”, és ez igen bátorítóan hat. Másodszor, embertömegek szenvednek az elnyomástól és a tiltások

hatásaitól. A tudomány azt mondja: nincs Isten és nincs az emberben szellem. A

vallás így szól: bizonyára van Isten, de hol lehet megtalálni? A tömegek azt mondják:

nem kívánunk olyan Istent, akit a teológusok agya alakított ki. Így tehát az igazi benső

felismerés számára nincs terjeszkedési tér, és a tevékenység, amelynek törvényes

kifejezést a magasabb törekvésekben kellene kapnia, a dolgok istenítéséhez fordul, –

dolgokéhoz, amelyek a hús tartozékai, érzelmekkel kapcsolatosak vagy az ésszel függenek

össze. Ismét a háború az, ami elvégezte, hogy a dolgok az őket megillető helyre

kerüljenek vissza, és a tulajdon elvételével nagyon sokan megtanulták a

leglényegesebb dolgok értékét és a felesleges dolgoktól való megszabadulás fontosságát.

A harmadik körülmény a fenti kettőből nő ki. Nem létezik a jövő helyes megértése.

Ha a szellemi életet tagadják, ha a megnyilvánult élet kézzelfogható és konkrét

dolgokra koncentrál, akkor a lét igazi célja eltűnik, a helyes élet igazi mozgató rugói

elvesznek és a beavatott Pál szarkasztikus szavai: „Együnk, igyunk, úgyis meghalunk”

jellemzik az emberek többségének magatartását.

Az ember elnémítja a belső hangot, amely az ezutáni élet tanúságát hordozza, és

elnyomja a csendben visszhangzó szavakat az üzlet, a szórakozás és az izgalom forgatagának

zajával.

Az okkult ösvényen haladás sikerének teljes titka az ész beállítottságától függ; ha

ez a beállítottság kifejezetten materialista, a formára összpontosít és a jelen pillanat

dolgai utáni vágyakozásra, akkor kevés haladást lehet elérni a magasabb ezoterikus

igazság megértésében.

Egy negyedik akadályt a fizikai testben lehet felfedezni, amely húson és erjesztett

ételeken és italokon épült, és olyan környezetben növekedett, amelyben friss levegő

és a napfény nem jelentős tényező. Én most itt általánosítok, és az emberek tömegéről

beszélek, nem pedig a leendő becsületes okkult tanulókról. Hosszú évszázadokon

keresztül a romló és ennélfogva erjedés állapotában levő ételek voltak a nyugati fajták

táplálékai. Az eredményt jól lehet látni a fizikumokban, amelyek nem alkalmasak

az olyan igénybevételekre, mint amilyeneknek az okkultizmus teszi ki őket, és amelyek

megakadályozzák az élet belső fényének kisugárzását. Ha majd friss gyümölcs

és zöldség, tiszta víz, diófélék és magvak – főzve vagy nyersen – alkotják a fejlődő

emberiség egészséges táplálkozását, akkor olyan testek épülnek fel, amelyek alkalmasak

lesznek magasan fejlett lelkek hordozására. Ők türelmesen várják a kerék fordulását

és egy olyan ciklus eljövetelét, amely lehetővé teszi sorsuk beteljesítését. Az

idő még nem jött el, a dolgok letisztulásának és helyreállításának lassúnak és gondosnak

kell lenni.