Fehér mágia!!
A NAGY FOHÁSZ
A Fényforrásból, mely Isten elméjében él
Áradjon fény az emberi elmékbe.
Szálljon Világosság a Földre.
A Szeretetből, mely Isten szívében él
Sugározzon szeretet az emberek szívébe.
Térjen Krisztus vissza a Földre.
A központból, ahol Isten Akaratát ismerik,
Cél vezérelje a kis emberi akaratokat -
A cél, amit Mesterek ismernek és szolgálnak.
A központ, melyet emberfajnak hívunk
A Fény, s Szeretet Tervét teljesítse be,
S gonoszság lakának ajtaját zárja le.
A Fény, Szeretet és Erő állítsa helyre a Tervet e Földön
„A fenti fohász vagy invokáció nem egyetlen személyé vagy csoporté, hanem az
egész emberiségé. Ennek a könyörgésnek a szépsége és ereje az egyszerűségben rejlik
és abban, hogy bizonyos sarkalatos igazságokat fejez ki, amelyeket minden ember
természetesen és ösztönösen elfogad. Egy alapvető Intelligencia létezésének igazságát,
akinek történetesen az Isten nevet adtuk; az igazságot, hogy egy nagy Személyiség
jött a Földre, akit a keresztények Krisztusnak hívnak és úgy testesítette meg a
szeretetet, hogy megérthessük; az igazságot, hogy mind a szeretet, mind a tudás annak
a megnyilvánulása amit mi Isten Akaratának nevezünk; és végezetül azt a magától
értetődő igazságot, hogy az Isteni Terv csak az emberiségen keresztül tud
megnyilvánulni.”
RÉSZLET A TIBETI MESTER NYILATKOZATÁBÓL
Legyen elég annyit mondanom, hogy én egy bizonyos fokozatot elért tibeti tanítvány
vagyok, bár ez bizonyára keveset mond nektek, hiszen mindenki tanítvány a
legszerényebb törekvőtől kezdve fel egészen magáig Krisztusig, sőt rajta is túl. Tibet
határán élek fizikai testben, mint mások, és időnként (külsődleges nézőpontból) egyegy
nagy csoport láma fölött elnökölök, ha egyéb feladataim megengedik. Ennek köszönhető
az a híresztelés, hogy éppen ennek a lámakolostornak az apátja lennék.
Akik a Hierarchia munkájában szövetségre léptek velem (és minden igaz tanítvány
szövetséges ebben a munkában) még egy másik nevemen és hivatali megjelölésemen
is ismer. Alice A. Bailey tudja ki vagyok, és neveim közül kettőről is felismer.
Testvéreitek egyike vagyok, aki már egy kicsit hosszabb ideje jár az Ösvényen,
mint az átlagos tanuló, s éppen ezzel nagyobb felelősséget vállalt magára. Azok egyike
vagyok, akik már egy nagyobb világossághoz vezető utat küzdöttek és harcoltak
meg, mint a jelöltek többsége, aki olvassa e cikket; és éppen ezért a fény továbbítójaként
kell tevékenykednem minden áron. Nem vagyok öreg ember, már amennyire a kor számít a tanítók között, de fiatal vagy tapasztalatlan sem vagyok. Munkám az,
hogy tanítsam és terjesszem a Kortalan Bölcsesség ismeretét, amerre csak visszhangra
találok, és ezt teszem immár évek hosszú sora óta. Kutatom, hogyan segíthetném
M. Mestert és K.H. Mestert, ahol csak alkalom kínálkozik, mert régóta összeköttetésben
vagyok velük és munkájukkal. A fentiekben sokat elmondtam, és mégsem
mondtam semmit, ami arra indíthatna benneteket hogy vak engedelmességet és feltétel
nélküli bizalmat szavazzatok nekem, amit a lelkes kezdő ajánl fel Gurujának
vagy Mesterének, akivel ez idáig még összeköttetésbe se tudott lépni. Nem is fogja
létrehozni az óhajtott kapcsolatot mindaddig, amíg a lelkes imádat nem alakul át az
emberiség – nem pedig a Guru önzetlen szolgálatává.
Az általam írott könyveket úgy bocsátottam útjukra, hogy nem tartok igényt az elfogadásukra.
Lehet, hogy helyesek, igazak és hasznosak, lehet, hogy nem. Rajtatok a
sor, hogy megbizonyosodjatok az igazságuk felől a helyes gyakorlat és az intuíció
alkalmazásával. Sem Alice Baileynek, sem nekem nem érdekem, hogy sugalmazott
írásoknak tekintsétek ezeket, vagy bárki is úgy beszéljen róluk (elakadó lélegzettel),
mint valamely Mester művéről. Ha olyan módon tárják fel az igazságot, hogy az ráépülhet
következetesen a már elhangzott világtanításokra, ha az általuk nyújtott ismeretek
a törekvést és szolgálni akarást az érzelmi szintről értelmi szintre emelik (arra a
szintre, ahol a Mesterek valóban találhatók), akkor elérik céljukat. Ha e közvetített tanítás a világban működők megvilágosult elméjéből választ csal elő, és felvillantja
intuíciójukat, akkor fogadják el azt. Másként semmiképp. Ha a megállapítások végső
fokon megerősítést nyernek, vagy igaznak bizonyulnak az Összefüggések Törvényének
próbája során akkor jók, s minden rendben van. Ha nem így lenne, ne fogadja el
a tanuló a mondottakat.
A MÁGIA SZABÁLYAI
ELSŐ SZABÁLY
A Szoláris Angyal elrendezi önmagát, nem szórja szét erejét, hanem mély meditációban
önnön visszatükröződésével értekezik.
MÁSODIK SZABÁLY
Amikor az árnyék válaszolt, a munka mély meditációban folytatódik. Az alsó fény
felvetül; a nagyobb fény meg világítja a hármat, és a négy munkája folytatódik.
HARMADIK SZABÁLY
Az Energia kering. A fénypont, a négy munkájának terméke kibontakozik és növekszik.
Miriádok gyűlnek izzó heve köré mígcsak a fény csökkenni nem kezd. Tüze egyre
haloványabb. Ekkor hangzik fel a második hang.
NEGYEDIK SZABÁLY
Hang, fény, rezgés és a forma keverednek, egymásba olvadnak, s így a mű egy.
Törvény szerint halad és a munka előrehaladását már semmi nem akadályozhatja
meg. Az ember mélyen lélekzik. Összpontosítja erőit, és kiveti magából a gondolatformákat.
ÖTÖDIK SZABÁLY
Három dolog foglalja el a Szoláris Angyalt mielőtt a megalkotott burkolat tovább
halad lefelé: a vizek állapota, annak a biztonsága aki így alkot, és az állandó elmélyülés.
Így a szív, a torok és a szem hármas szolgálatra fogott össze.
HATODIK SZABÁLY
Az alsó négy dévái érzik az erőt, amikor a szem megnyílik; lendületet kapnak és
elveszítik mesterüket.
HETEDIK SZABÁLY
A kettős erők megmutatkoznak azon a szinten, amelyiken az éltető hatalmat kell
kutatni; a két ösvény szembesül a Szoláris Angyallal; a sarkok váltakoznak. A meditáló
választás elé van állítva.
NYOLCADIK SZABÁLY
Az Agniszurják felelnek a hangnak. A vizek áradnak és apadnak. A mágus őrizkedjék,
nehogy belefulladjon azon a ponton, ahol föld és víz találkoznak. A kettő között
félúton, sem nem szárazon sem nem vízen kell megtalálni a helyet, ahol meg lehet
vetni a lábat. Ahol a víz, föld és levegő találkoznak, ott a varázslat végrehajtásának
helye.
KILENCEDIK SZABÁLY
Most a sűrítés következik. A tűz és a vizek találkoznak, a forma tágul és növekedik.
Helyezze a mágus a formát a megfelelő pályára.
TIZEDIK SZABÁLY
Mihelyt a vizek megfürdették a megalkotott formát, felszívódnak és felhasználódnak.
A forma megnövekszik erejében; így folytassa a mágus, amíg a mű kielégítő nem
lesz. Ezután a külső építők hagyjanak fel tevékenységükkel, és következzék a belső
munkások ciklusa.
TIZENEGYEDIK SZABÁLY
A munkásnak most három dolgot kell a törvénnyel végrehajtania. Először: állapítsa
meg a formulát, amellyel az életeket a körülvevő falak közé zárhatja; azután: ejtse
ki a szavakat, amelyek megmondják nekik, hogy mit kell tenni, és hová kell tenni, ami
elkészült; és végezetül: rebegje el a misztikus mondatot, amely megmenti őt azok működésétől.
TIZENKETTEDIK SZABÁLY
A szövedék lüktet. Összehúzódik és kitágul. Ragadja meg a mágus a felező pontot,
s így szabadítsa fel a „bolygó foglyai” közül azokat, akiknek a hangja megfelelő magasságú
és pontosan arra van hangolva, amit készíteni kell.
TIZENHARMADIK SZABÁLY
A mágusnak fel kell fognia a négyet; vegye észre művében a lila árnyalatot, amit
ők nyilvánvalóvá tesznek, és így szerkessze meg az árnyékot. Amikor ez megvan, az
árnyék felöltözik, és a négy hétté válik.
TIZENNEGYEDIK SZABÁLY
A hang kiárad. A bátor lélek számára elközelgett a veszély órája. A vizek nem lehettek
ártalmára a fehér alkotónak, semmi nem tudta sem megfojtani sem megfullasztani.
Most tűz és láng veszélye fenyeget, és még halványan bár, a feltörő füst is
látható. És most, egy békés ciklus után, látogassa meg ismét a Szoláris Angyalt.
TIZENÖTÖDIK SZABÁLY
A tüzek megközelítik az árnyékot, de mégsem égetik meg. A tűztől védő burok elkészült.
Énekelje a mágus a szöveget, ami összevegyíti a tüzet a vízzel.
