Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fehér mágia!!

A NAGY FOHÁSZ

 

A Fényforrásból, mely Isten elméjében él

Áradjon fény az emberi elmékbe.

Szálljon Világosság a Földre.

A Szeretetből, mely Isten szívében él

Sugározzon szeretet az emberek szívébe.

Térjen Krisztus vissza a Földre.

A központból, ahol Isten Akaratát ismerik,

Cél vezérelje a kis emberi akaratokat -

A cél, amit Mesterek ismernek és szolgálnak.

A központ, melyet emberfajnak hívunk

A Fény, s Szeretet Tervét teljesítse be,

S gonoszság lakának ajtaját zárja le.

A Fény, Szeretet és Erő állítsa helyre a Tervet e Földön

 

„A fenti fohász vagy invokáció nem egyetlen személyé vagy csoporté, hanem az

egész emberiségé. Ennek a könyörgésnek a szépsége és ereje az egyszerűségben rejlik

és abban, hogy bizonyos sarkalatos igazságokat fejez ki, amelyeket minden ember

természetesen és ösztönösen elfogad. Egy alapvető Intelligencia létezésének igazságát,

akinek történetesen az Isten nevet adtuk; az igazságot, hogy egy nagy Személyiség

jött a Földre, akit a keresztények Krisztusnak hívnak és úgy testesítette meg a

szeretetet, hogy megérthessük; az igazságot, hogy mind a szeretet, mind a tudás annak

a megnyilvánulása amit mi Isten Akaratának nevezünk; és végezetül azt a magától

értetődő igazságot, hogy az Isteni Terv csak az emberiségen keresztül tud

megnyilvánulni.”

 

RÉSZLET A TIBETI MESTER NYILATKOZATÁBÓL

 

Legyen elég annyit mondanom, hogy én egy bizonyos fokozatot elért tibeti tanítvány

vagyok, bár ez bizonyára keveset mond nektek, hiszen mindenki tanítvány a

legszerényebb törekvőtől kezdve fel egészen magáig Krisztusig, sőt rajta is túl. Tibet

határán élek fizikai testben, mint mások, és időnként (külsődleges nézőpontból) egyegy

nagy csoport láma fölött elnökölök, ha egyéb feladataim megengedik. Ennek köszönhető

az a híresztelés, hogy éppen ennek a lámakolostornak az apátja lennék.

Akik a Hierarchia munkájában szövetségre léptek velem (és minden igaz tanítvány

szövetséges ebben a munkában) még egy másik nevemen és hivatali megjelölésemen

is ismer. Alice A. Bailey tudja ki vagyok, és neveim közül kettőről is felismer.

Testvéreitek egyike vagyok, aki már egy kicsit hosszabb ideje jár az Ösvényen,

mint az átlagos tanuló, s éppen ezzel nagyobb felelősséget vállalt magára. Azok egyike

vagyok, akik már egy nagyobb világossághoz vezető utat küzdöttek és harcoltak

meg, mint a jelöltek többsége, aki olvassa e cikket; és éppen ezért a fény továbbítójaként

kell tevékenykednem minden áron. Nem vagyok öreg ember, már amennyire a kor számít a tanítók között, de fiatal vagy tapasztalatlan sem vagyok. Munkám az,

hogy tanítsam és terjesszem a Kortalan Bölcsesség ismeretét, amerre csak visszhangra

találok, és ezt teszem immár évek hosszú sora óta. Kutatom, hogyan segíthetném

M. Mestert és K.H. Mestert, ahol csak alkalom kínálkozik, mert régóta összeköttetésben

vagyok velük és munkájukkal. A fentiekben sokat elmondtam, és mégsem

mondtam semmit, ami arra indíthatna benneteket hogy vak engedelmességet és feltétel

nélküli bizalmat szavazzatok nekem, amit a lelkes kezdő ajánl fel Gurujának

vagy Mesterének, akivel ez idáig még összeköttetésbe se tudott lépni. Nem is fogja

létrehozni az óhajtott kapcsolatot mindaddig, amíg a lelkes imádat nem alakul át az

emberiség – nem pedig a Guru önzetlen szolgálatává.

Az általam írott könyveket úgy bocsátottam útjukra, hogy nem tartok igényt az elfogadásukra.

Lehet, hogy helyesek, igazak és hasznosak, lehet, hogy nem. Rajtatok a

sor, hogy megbizonyosodjatok az igazságuk felől a helyes gyakorlat és az intuíció

alkalmazásával. Sem Alice Baileynek, sem nekem nem érdekem, hogy sugalmazott

írásoknak tekintsétek ezeket, vagy bárki is úgy beszéljen róluk (elakadó lélegzettel),

mint valamely Mester művéről. Ha olyan módon tárják fel az igazságot, hogy az ráépülhet

következetesen a már elhangzott világtanításokra, ha az általuk nyújtott ismeretek

a törekvést és szolgálni akarást az érzelmi szintről értelmi szintre emelik (arra a

szintre, ahol a Mesterek valóban találhatók), akkor elérik céljukat. Ha e közvetített tanítás a világban működők megvilágosult elméjéből választ csal elő, és felvillantja

intuíciójukat, akkor fogadják el azt. Másként semmiképp. Ha a megállapítások végső

fokon megerősítést nyernek, vagy igaznak bizonyulnak az Összefüggések Törvényének

próbája során akkor jók, s minden rendben van. Ha nem így lenne, ne fogadja el

a tanuló a mondottakat.

 

 

A MÁGIA SZABÁLYAI

 

 

ELSŐ SZABÁLY

A Szoláris Angyal elrendezi önmagát, nem szórja szét erejét, hanem mély meditációban

önnön visszatükröződésével értekezik.

 

MÁSODIK SZABÁLY

Amikor az árnyék válaszolt, a munka mély meditációban folytatódik. Az alsó fény

felvetül; a nagyobb fény meg világítja a hármat, és a négy munkája folytatódik.

 

HARMADIK SZABÁLY

Az Energia kering. A fénypont, a négy munkájának terméke kibontakozik és növekszik.

Miriádok gyűlnek izzó heve köré mígcsak a fény csökkenni nem kezd. Tüze egyre

haloványabb. Ekkor hangzik fel a második hang.

 

NEGYEDIK SZABÁLY

Hang, fény, rezgés és a forma keverednek, egymásba olvadnak, s így a mű egy.

Törvény szerint halad és a munka előrehaladását már semmi nem akadályozhatja

meg. Az ember mélyen lélekzik. Összpontosítja erőit, és kiveti magából a gondolatformákat.

 

ÖTÖDIK SZABÁLY

Három dolog foglalja el a Szoláris Angyalt mielőtt a megalkotott burkolat tovább

halad lefelé: a vizek állapota, annak a biztonsága aki így alkot, és az állandó elmélyülés.

Így a szív, a torok és a szem hármas szolgálatra fogott össze.

 

HATODIK SZABÁLY

Az alsó négy dévái érzik az erőt, amikor a szem megnyílik; lendületet kapnak és

elveszítik mesterüket.

 

 

HETEDIK SZABÁLY

A kettős erők megmutatkoznak azon a szinten, amelyiken az éltető hatalmat kell

kutatni; a két ösvény szembesül a Szoláris Angyallal; a sarkok váltakoznak. A meditáló

választás elé van állítva.

 

NYOLCADIK SZABÁLY

Az Agniszurják felelnek a hangnak. A vizek áradnak és apadnak. A mágus őrizkedjék,

nehogy belefulladjon azon a ponton, ahol föld és víz találkoznak. A kettő között

félúton, sem nem szárazon sem nem vízen kell megtalálni a helyet, ahol meg lehet

vetni a lábat. Ahol a víz, föld és levegő találkoznak, ott a varázslat végrehajtásának

helye.

 

KILENCEDIK SZABÁLY

Most a sűrítés következik. A tűz és a vizek találkoznak, a forma tágul és növekedik.

Helyezze a mágus a formát a megfelelő pályára.

 

TIZEDIK SZABÁLY

Mihelyt a vizek megfürdették a megalkotott formát, felszívódnak és felhasználódnak.

A forma megnövekszik erejében; így folytassa a mágus, amíg a mű kielégítő nem

lesz. Ezután a külső építők hagyjanak fel tevékenységükkel, és következzék a belső

munkások ciklusa.

 

TIZENEGYEDIK SZABÁLY

A munkásnak most három dolgot kell a törvénnyel végrehajtania. Először: állapítsa

meg a formulát, amellyel az életeket a körülvevő falak közé zárhatja; azután: ejtse

ki a szavakat, amelyek megmondják nekik, hogy mit kell tenni, és hová kell tenni, ami

elkészült; és végezetül: rebegje el a misztikus mondatot, amely megmenti őt azok működésétől.

 

TIZENKETTEDIK SZABÁLY

A szövedék lüktet. Összehúzódik és kitágul. Ragadja meg a mágus a felező pontot,

s így szabadítsa fel a „bolygó foglyai” közül azokat, akiknek a hangja megfelelő magasságú

és pontosan arra van hangolva, amit készíteni kell.

 

TIZENHARMADIK SZABÁLY

A mágusnak fel kell fognia a négyet; vegye észre művében a lila árnyalatot, amit

ők nyilvánvalóvá tesznek, és így szerkessze meg az árnyékot. Amikor ez megvan, az

árnyék felöltözik, és a négy hétté válik.

 

TIZENNEGYEDIK SZABÁLY

A hang kiárad. A bátor lélek számára elközelgett a veszély órája. A vizek nem lehettek

ártalmára a fehér alkotónak, semmi nem tudta sem megfojtani sem megfullasztani.

Most tűz és láng veszélye fenyeget, és még halványan bár, a feltörő füst is

látható. És most, egy békés ciklus után, látogassa meg ismét a Szoláris Angyalt.

 

TIZENÖTÖDIK SZABÁLY

A tüzek megközelítik az árnyékot, de mégsem égetik meg. A tűztől védő burok elkészült.

Énekelje a mágus a szöveget, ami összevegyíti a tüzet a vízzel.